Első brit nő a Holdon?

Rosemary Coogan, a brit űrhajós, felemelő pillanatok előtt áll, amikor csapata belekezdi a nehéz feladatba: segítenek neki belebújni a speciális űrruhába. A folyamat körülbelül 45 percet vesz igénybe, mire minden felszerelés a helyére kerül, és végül a sisakot is óvatosan a fejére helyezik. Rosemary számára ez a legnagyobb kihívás eddig, hiszen egy űrsétát fog tesztelni, amelyet a NASA egyik legnagyobb medencéjében, a Johnson Űrközpont Semleges Felhajtó Laboratóriumában végez. Ez a medence 12 méter mély, és egy életnagyságú másolat található benne a Nemzetközi Űrállomásról (ISS). Az itt végzett „űrséta” a legközelebbi élményt nyújtja a súlytalanság érzéséhez a Földön.

„Ez egy fontos nap” – mondja Rosemary a merülés előtt, ami több mint hat órán át tart. „Nagyon fizikailag intenzív – és pszichológiailag is megterhelő.” Mégis, Rosemary arcán mosoly ül, miközben a platform, amin áll, lassan a vízbe süllyed. Az űrhajós pályafutás mindig is álma volt, de úgy tűnt, hogy ez az álom elérhetetlen. „Az iskolai pályaválasztási napon nem találkozol űrhajósokkal” – osztotta meg, utalva arra, hogy a fiatalok gyakran nem kapnak betekintést az űrhajósok életébe. Ezért az csillagászat mellett döntött, és a csillagok tanulmányozásába kezdett. Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) új űrhajósokat keresett, Rosemary jelentkezett, és több mint 22 000 jelentkező közül őt választották ki. Az ESA célja, hogy Rosemaryt 2030-ra eljuttassa az ISS-re. Ő követi az olyan brit űrhajósok nyomdokait, mint Helen Sharman, aki 1991-ben a Szovjetunió Mir Űrállomásán járt, és Tim Peake, aki 2015-ben indult az ISS-re.

Rosemary az elmúlt hat hónapot a Johnson Űrközpontban töltötte, ahol nemcsak az ISS külsejét fedezheti fel, hanem egy másik életnagyságú másolatban is bejárhatja az űrállomás belső terét. A labor interkonnektív moduljait mutatja be nekünk, amelyek nagyon szűkösnek tűnnek, főleg figyelembe véve, hogy az űrhajósok gyakran hónapokat töltenek a fedélzeten. Rosemary emlékeztet minket a csodálatos kilátásra: „Ez egy elszigetelt környezet, de ez segít abban, hogy a külső világ iránti kapcsolatra összpontosítsunk – hogy enyhítsük a klausztrofóbia érzését.”

A képzés minden részletet magában foglal, beleértve a fedélzeti WC használatának elsajátítását is. „Az alsó rész a szilárd hulladék számára van” – mutat rá egy kicsi fülkében, amely úgy néz ki, mint egy régi kemping vécé. „Ez a tölcsér pedig a légszívó rendszerhez csatlakozik, és itt helyezed el a folyékony hulladékot.” A női űrhajósok gyógyszerek segítségével elnyomhatják menstruációjukat, de lehetőségük van arra is, hogy ne tegyenek így. „Van egy szűrő, amit a tölcsérre helyezel, ami megakadályozza, hogy bármilyen részecske, például vér kerüljön a vizelet rendszerébe.” A vizeletet elkülönítve kell tartani, mert azt tisztítják és újrahasználják ivóvízként, magyarázza.

A medencében a búvárok folyamatosan állítják Rosemary felhajtóerejét, hogy a tapasztalat a lehető legjobban hasonlítson a mikrogravitációhoz. Minden mozdulatát gondosan végezve, biztosítva, hogy mindig rögzítve legyen a víz alatt lévő struktúrához, Rosemary óvatosan halad előre. Minden fogantyút gondosan választ ki a modulok külső részén elhelyezett rúdakon. Ezek pontosan ugyanott vannak, ahol a valódi ISS-en is, ami elengedhetetlen az izommemória szempontjából, ha 200 mérföld (322 km) magasan űrsétát kell végrehajtania.

Az űrséta során Rosemary egy másik űrhajóssal dolgozik, hogy elvégezzen egy feladatlistát az űrállomás javítására és karbantartására. Minden mozdulatát egy csapat figyeli a medencét felügyelő irányító szobában, és folyamatosan kommunikálnak vele. A korábbi űrállomás parancsnok, Aki Hoshide, aki négy űrsétát végzett, tanácsokat ad neki. Azt mondja, hogy új űrhajósnak lenni meredek tanulási görbét jelent. „Amikor először kezdünk, annyi információt zúdítanak ránk, annyi készséget kell elsajátítanunk” – meséli. „Ez tényleg kis lépésekben történik, de előrehaladnak – és látom az izgalmukat, amikor idejönnek és beleugranak a medencébe.”

A teszt végén, Rosemary már majdnem végez a hatórás űrséta próbájával, amikor váratlanul nehézségekbe ütközik. Az irányító szobából halljuk, hogy kommunikációs ellenőrzést kér az űrhajós partnerétől, aki egy másik részlegen dolgozik. Azonban csend fogadja. A videóképén láthatjuk, hogy a partner mozdulatlan. Rosemary nem tudja, de arra kérték, hogy színleljen eszméletvesztést. Az ő feladata, hogy eljusson hozzá, ellenőrizze állapotát, és visszahúzza az airlockhoz. Hosszú idő után a víz alatt fáradtan, de lassan haladva sikerül elérnie őt, és biztonságban visszajuttatja az airlockhoz. „Rosemary bajnokok kitartásával rendelkezik. Ma nagyon jól teljesített” – mondja Jenna Hanson, a NASA űrséta oktatója, aki értékelte Rosemaryt.

A teszt végén Rosemary platformja kiemelkedik a medencéből, és a csapat segít neki kiszállni az űrruhából. Amikor levéve a sisakot, láthatóan fáradt, de mosolygós arccal távozik. „Ez kihívásokkal teli volt, és a mentés is az volt” – mondja. „De igazán élvezetes nap volt.” Rosemary kemény munkája egyre közelebb viszi az űrbe jutás álmához. „Ez csodálatos” – mondja. „Ha valóban ott lehetnék az űrállomáson – ahol a csillagokat és a Földet egyszerre láthatom – az lenne a hab a tortán.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/czxyv3z710do