Könnyebbülés Kashmírban, de a családok mindkét oldalon gyászolnak

Nimra, a tizenhat éves lány, éppen kint állt a háza előtt, amikor a közeli mecsetre hulló indiai rakéták felébresztették. Az épület harangtorony nélkül maradt, ahogy egy rakéta eltalálta. A fiatal lány azonban nem is tudta, hogy őt is súlyosan megsebesítették, mivel egy shrapnel darab a mellkasába fúródott. Amikor a családja eljutott a közeli nagynénje házába, valaki felkapcsolta a telefonja zseblámpáját. „A nagynéném felkiáltott. Vér volt a ruhámon. Rózsaszín és fehér volt, de most már vörösre áztatva.” Mialatt menekültek, Nimra folyamatosan a mellkasára szorította a kezét, mert úgy érezte, ha elengedi, minden, ami benne van, ki fog folyni.

Pár órával később, Poonchban, az indiai-adminisztrálta Kasmírban, egy másik család igyekezett elkerülni a Pakisztán által indított tüzérségi támadást, amely válaszként érkezett India rakétatámadásaira. MN Sudhan, egy 72 éves férfi, elmondta, hogy amikor a lövések elkezdődtek, mindenki futásnak eredt, a gyerekek rémülten kapaszkodtak a szüleikbe. „Néhány családnak sikerült elmenekülnie Jammuba, de mi is úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a területet. De alig tíz perccel azután, hogy útnak indultunk, egy gránát csapódott a járművünk közelébe. A shrapnel átszakította az autót, a kisunokám a helyszínen meghalt.” Sudhan a 13 éves Vihaan haláláról azt mondta: „A jövőnk egy pillanat alatt összetört. Most csak a gyász maradt nekünk. Két háborút láttam India és Pakisztán között, de soha nem tapasztaltam ilyen intenzív tüzérségi támadást.”

Nimra és Vihaan sokak közé tartoztak, akik a világ két nukleáris hatalma közötti évtizedek óta tartó konfliktus leghalálosabb támadásainak áldozatai. Mindkét ország részben adminisztrálja a himalájai területet, de mindketten teljes jogot követelnek rá. Mindkét kormány tagadja, hogy civileket céloznának meg, de a BBC tudósítói a térségben beszéltek olyan családokkal, akik érintettek voltak a konfliktusban. Az indiai támadások válaszaként Nimrát megsebesítő rakétatámadás egy militáns támadásra reagált, amely az előző hónapban 26 ember halálát okozta, többségük indiai turista volt. A helyi rendőrség azt állította, hogy a támadásban legalább két pakisztáni állampolgár is részt vett. Pakisztán bizonyítékot kért Indiától, és független vizsgálatot sürgetett.

A következő négy nap során a két ország folyamatosan válaszolt egymás támadásaira, miközben a feszültség egyre fokozódott. A konfliktus elérte a katonai bázisokat, ami egy teljes körű háború lehetőségét vetette fel. Később, egy amerikai közvetítéssel létrejött tűzszünet május 10-én megakadályozta a két nukleáris hatalom közötti nyílt konfliktust. A tűzszünet előtt mindkét oldalon sok család veszítette el szeretteit és ingatlanjaikat. Az indiai oldalon legalább 16 ember haláláról számoltak be, míg Pakisztán 40 civil halálát állította, bár nem világos, hogy ezek közül hány esetet okozott közvetlenül a tüzérségi támadás.

A konfliktus eszkalálódásának hátterében a politikai légkör is szerepet játszott. Delhiben a kormányzati források azt mondták, hogy a hangulat először ünnepélyes volt, mivel India rakétatámadásait sikeresnek ítélték meg. „A támadások nem korlátozódtak pakisztáni-adminisztrálta Kasmírra vagy a Line of Control mentén” – nyilatkozta egy indiai kormányzati forrás. A pakisztáni légierő viszont felkészült a támadásra, és a katonák utasítást kaptak, hogy lőjék le azokat az indiai harci gépeket, amelyek belépnek a légterükbe.

A felek nem adtak ki figyelmeztetést a civileknek, hogy maradjanak zárt térben vagy evakuáljanak. Az indiai kormány valószínűleg titokban akarta tartani a katonai műveleteket. A következő napokban mindkét oldal drón támadásokat indított, egymást vádolva a kezdeményezéssel. Az indiai oldalon több ezer falut kezdtek evakuálni. Az Uri településen élő Khan család is menekülni kényszerült, de az útjuk során a járművüket shrapnel találta el, ami halálos sérüléseket okozott a 47 éves Nargisnak. A kórházhoz érve azonban azt tapasztalták, hogy zárva találják a kapukat, és a személyzet csak akkor reagált, amikor a család tagjai segítséget kértek.

A helyi lakosok elmondták, hogy a 2021-es tűzszünet óta viszonylag nyugodt időszakot éltek, de most ez a biztonságérzet teljesen megrendült. „Felhívom mindkét kormányt – ha háborúra készülnek, legalább a civileiket védjék meg” – mondta Sanam, aki elveszítette az édesanyját. A politikai döntéshozók, akik a háború mellett állnak, soha nem tapasztalták meg, mit jelent a háború – tette hozzá. Az elmúlt négy nap eseményei ismét rávilágítottak, mennyire törékeny a béke a két ország között.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cvgvr4r5d2qo