Megkezdődött a szén-dioxid eltávolítása a tengerből az Egyesült Királyságban
A brit kormány által támogatott SeaCURE néven ismert innovatív projekt megkezdte működését Anglia déli partvidékén, amely a tengervízből vonja ki a szén-dioxidot. Ez az úttörő kezdeményezés része annak a törekvésnek, hogy olyan technológiákat találjanak, amelyek segíthetnek a klímaváltozás ellen. A klímakutatók között széleskörű egyetértés van abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része annak a gázmennyiségnek a befogása is, amely már a légkörbe került. Az ilyen projekteket, amelyeket szén-dioxid megkötésnek neveznek, általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből való kivonásra összpontosítanak. A SeaCURE érdekessége abban rejlik, hogy azt teszteli, hogy a szén-dioxidot a tengervízből való eltávolítás hatékonyabb lehet-e, mivel a vízben sokkal nagyobb koncentrációban található, mint a levegőben.
A projekt megközelítése érdekében a Weymouth Sealife Centre mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy „a murénák harapni tudnak”. A projekt egy cső, amely a köves strand alatt kígyózik, és a La Manche csatornába vezet, miközben tengervizet szív fel, és azt a partra szállítja. A SeaCURE célja, hogy kiderítse, a szén eltávolítása a tengerből költséghatékony módja lehet a légkörben található klímaváltozást okozó szén-dioxid csökkentésének. A projekt során a tengervizet feldolgozzák, hogy eltávolítsák belőle a szén-dioxidot, mielőtt visszajuttatnák a tengerbe, ahol az újra fel tud szívni CO2-t.
A Plymouth Marine Laboratory professzora, Tom Bell, aki a projekt egyik vezetője, elmagyarázza, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasítják. Ez arra ösztönzi a vízben oldott szén-dioxidot, hogy gáz halmazállapotúvá váljon, és a légkörbe kerüljön. „Ez a tengervíz leválasztó” – mondja Bell mosolyogva, miközben egy nagy rozsdamentes acél tartályhoz érkezünk, amely maximális érintkezést biztosít a savas tengervíz és a levegő között. „Amikor kinyit egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 kijön” – magyarázza. „A mi célunk az, hogy a tengervizet egy nagy felületen szétterítsük. Olyan, mintha egy italt öntenénk a padlóra, és hagynánk, hogy a CO2 gyorsan távozzon a tengervízből.” A levegőbe jutó szén-dioxidot elszívják, majd kókuszhéjból készült szénnel koncentrálják, készen a tárolásra. A szén-dioxid-mentes tengervízhez lúgot adnak, hogy semlegesítsék a savat, majd visszajuttatják a tengerbe, ahol az azonnal újra fel tud szívni CO2-t.
Jelenleg a projekt által eltávolított CO2 mennyisége kicsi, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép bocsát ki az Atlanti-óceán átrepülése során. Azonban a világ óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy ennek a technológiának van potenciálja. A projekt szándéka szerint, ha a világ tengervizének 1%-át feldolgozzák, az évente akár 14 milliárd tonna CO2-t is eltávolíthat. Ehhez azonban a folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, például napenergiával, egy úszó telepítés keretein belül.
Dr. Paul Halloran, a SeaCURE projekt vezetője, hangsúlyozza, hogy a tengervíz használatának előnyei vannak, mivel a tengervízben körülbelül 150-szer több szén-dioxid található, mint a levegőben, de ugyanakkor különböző kihívásokkal is szembesülnek. Az energiaigények, amelyek szükségesek a tengervízből származó termékek előállításához, hatalmasak. A klímaváltozás megállításához elengedhetetlen a szén-dioxid eltávolítása, és a SeaCURE projekt azt a célt tűzte ki, hogy hozzájáruljon a nettó nulla emisszió eléréséhez. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy is hangsúlyozta, hogy az ilyen innovatív projektek fontos szerepet játszanak a zöld technológiák kialakításában, miközben támogathatják a képzett munkahelyek teremtését és a gazdasági növekedést.
A projekt környezeti hatásainak kutatása is folyamatban van. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója, a tengeri élőlények alacsony szén-dioxid-tartalmú vízre gyakorolt hatásait vizsgálja. Kérdéses, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid-tartalmú víz milyen hatással lesz a tengeri élővilágra. A kutatások során korai jelek mutatják, hogy a víz mennyiségének drámai növelése hatással lehet a környezetre, így fontos, hogy ezeket a szempontokat már a kezdeti fázisokban figyelembe vegyék. A SeaCURE projekt tehát nemcsak technológiai újításokat képvisel, hanem a klímaváltozás elleni küzdelem új lehetőségeit is feltárja.
Ezeket is érdemes megnézni
A WeightWatchers csődbe megy a zsírégető injekciók népszerűsödésével
India légicsapásai – hogyan reagál Pakisztán? Négy fontos kérdés
