Uranusz holdjain végzett új kutatás növeli az élet lehetőségét
A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja régóta a tudósok figyelmének középpontjában állt, akik sokáig úgy vélték, hogy ezek a világok halottak és steril jellegűek. Azonban újabb kutatások arra utalnak, hogy ezek a holdak valójában óceánokkal rendelkezhetnek, és akár életet is támogathatnak. A tudósok most arra hívják fel a figyelmet, hogy a NASA Voyager 2 1986-os küldetése során szerzett információk félrevezetőek lehettek. A Voyager 2 úgy repült el Uranusz mellett, hogy éppen egy erőteljes napszél tombolt, ami torzította a bolygó mágneses terét, és ezáltal eltüntethette a holdak esetleges aktivitásának nyomait is.
Uranusz egy gyönyörű, jéghideg gyűrűs bolygó, amely a Naprendszerünk külső részén található, és a legnagyobb hidegben lévő bolygók közé tartozik. Az a tény, hogy Uranusz oldalra dőlt, a többi bolygóhoz képest különlegessé teszi, mintha megdöntötték volna. A Voyager 2 1986-os megközelítése során a bolygó és annak holdjai részletes képeket kaptak, amelyek lenyűgözték a tudósokat. A Voyager 2 által visszaküldött adatok azonban azt mutatták, hogy a Uranusz rendszer nem aktív, ellentétben más, a Naprendszer külső részén található holdakkal, és a bolygó mágneses mezője is furcsán torzult.
A kutatók úgy vélték, hogy Uranusz és holdjai steril világok, mivel a Voyager 2 nem talált bizonyítékot semmiféle gázra vagy anyagra, ami a bolygó felszínéről származhatott volna. Azt gondolták, hogy ez a rendszer eltér a Naprendszer többi bolygójától, amelyeket aktív geológiai folyamataik jellemeznek. Az új elemzés azonban megváltoztatja ezt a hosszú távú elképzelést. Dr. William Dunn, a University College London kutatója elmondta, hogy a Voyager 2 a legrosszabb időpontban repült el Uranusz mellett. A napkitörés következtében a napszél olyan erős volt, hogy valószínűleg eltávolította a bolygó és holdjai körüli anyagot, és torzította a mágneses teret. Ezért az elmúlt négy évtizedben téves képet alkottunk arról, hogy valójában milyenek is a Uranusz és holdjai.
A friss kutatások tehát új reménysugarat hoznak, hiszen a tudósok szerint lehet, hogy a holdakon olyan körülmények uralkodnak, amelyek alkalmasak az élet támogatására. Elképzelhető, hogy a felszín alatt óceánok húzódnak, amelyek tele lehetnek élettel, akár halakkal is. Linda Spilker, a Voyager program korábbi fiatal kutatója, aki most is a Voyager küldetések projekt tudósa, elmondta, hogy nagyon örül a friss eredményeknek. Kiemelte, hogy a Voyager 2 által gyűjtött adatok újraértelmezése rendkívül izgalmas lehetőségeket rejthet magában.
Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója, szintén kiemelte az új eredmények fontosságát. Szerinte az öreg adatok újraelemzése kulcsfontosságú, mivel sokszor új felfedezések rejlenek bennük, amelyek segíthetnek a következő űrmissziók tervezésében. A NASA már most is tervez egy új küldetést, az Uranusz Orbiter és Probe-t, amely tíz év múlva indul, hogy közelebbről megvizsgálja a bolygót és holdjait. Dr. Jamie Jasinski, a NASA kutatója, aki a Voyager 2 adatok újraelemzésével foglalkozik, hangsúlyozta, hogy a jövőbeli űrhajók műszereinek tervezésénél figyelembe kell venniük az új felfedezéseket.
A NASA tervei szerint az Uranusz-probe 2045-re érkezik meg, amikor a tudósok remélik, hogy választ kapnak arra a kérdésre, vajon a távoli, jéghideg holdak, amelyek korábban halott világoknak tűntek, valójában képesek-e életet támogatni. A jövő űrkutatása izgalmas lehetőségeket tartogat, és a mostani felfedezések új utakat nyithatnak meg a bolygók és holdak felfedezésében.
Ezeket is érdemes megnézni
A műhold, ami megméri a világ 1,5 trillió fáját
A Meta figyelmeztet: rosszabb élmény vár a európai felhasználókra
