A korszakalkotó kameratechnika, ami a Serdülők című műsort is mozgatja
A rendőrség erőteljes ütések sorozatával berúgja a ház ajtaját, amely azonnal kinyílik. Hangos kiabálás hallatszik, ahogy nehézfegyverzettel felszerelt rendőrök özönlenek be a házba. A kamerával balra fordulva látjuk, ahogy egy nő a földre zuhan, miközben egy férfi, aki a falnak támaszkodik, kezét a magasba emelve kiabál, de hiába. Néhány pillanaton belül egy tizenhárom éves fiú letartóztatásra kerül, és a kamera máris kint van a reggeli fényben. A család a ház előtt kiabál, miközben a kamera visszatér a fiúhoz, aki már a rendőrségi furgon sötét belsejében ül. Mindez csupán három perc alatt történik, egyetlen felvételben. Ez a jelenet a Netflix népszerű sorozatának, az „Adolescence”-nak az elején látható, amelyet az első hónapban több mint 120 millióan néztek meg világszerte.
Az „Adolescence” című sorozat különlegessége, hogy mind a négy, körülbelül egy órás epizódot egyetlen felvételben rögzítettek, amit „oner”-nek neveznek. A kamerát folyamatosan követik a szereplők, a jelenetek zűrzavara közepette, és a felvételek gyakran kézi tartásból autóra rögzített formátumra váltanak. A könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek a környezeti fényviszonyok drámai változásaira reagálni, kis forradalmat indítottak el a film- és televízióiparban. Az „Adolescence” második epizódjának végén a kamera például belülről a kocsiból indul, átkel az úton, majd a közeli utcák felett repül, és végül újra a földszintre tér vissza. A váltások között egy apró remegés érzékelhető, de ha nem figyelünk rá, a váltások szinte észrevétlenek maradnak.
A forradalmi technológia részben a DJI Ronin 4D-nek köszönhető, amely egy kisméretű, nagy felbontású kamera, több beépített érzékelővel, amelyek képesek érzékelni a mozgást a padlóhoz és a közeli tárgyakhoz viszonyítva. Ez lehetővé teszi, hogy a belső mechanizmusok kompenzálják a mozgást, és sima, stabil felvételeket készítsenek. Tim Palmer, a bostoni egyetem professzora és tapasztalt filmes, aki szkeptikus volt a sorozat egyfelvételes felvételeivel kapcsolatban, elmondta, hogy amint meglátta az epizódokat, azonnal tudta, hogy valóban egyetlen felvételben készültek. A kamera technológiája az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül.
A hosszú felvételes megoldások nem új keletűek a filmiparban, hiszen évtizedek óta léteznek példák rájuk. Például a 2015-ös „Victoria” című film, amely állítólag egyetlen felvételben készült, 2 óra 20 perc hosszú. A filmesek egy része kételkedett ebben, de a kameraman, Sturla Brandth Grøvlen hangsúlyozta, hogy „nincsenek vágások”. A Ronin 4D, a DJI elsődedikált filmes kamerája, széleskörű stabilizáló technológiával rendelkezik, és az eszköz képes vezeték nélkül továbbítani a felvételeket a helyszíni monitorokra. Az újonnan megjelent kamerák közül sok olyan szűrővel van ellátva, amelyeket távolról lehet vezérelni, vagy stabilizáló technológiával, amelyet egy gombnyomással be- vagy kikapcsolhatunk.
A könnyű és ergonomikus kamerák megjelenése jelentős hatással lehet a film- és televíziógyártás minőségére. Booker T. Mattison, a Georgiai Egyetem filmes tanára és forgatókönyvíró úgy véli, hogy a nézőpont gyakran a kamera által valósul meg, ami teljes mértékben lehetővé teszi a dinamikusabb, jobb történetek elmesélését. Ugyanakkor felmerül a veszélye annak, hogy az egyfelvételes tévésorozatok iránti rajongás csak egy újabb trükk lesz, amely a jó történetmesélés rovására megy. Az „Adolescence” készítői a Cooke Optics könnyű lencséit használták, amelyek alkalmasak a fejlődő, könnyű kamerákkal való együttműködésre. A technológia fejlődése és a modern kamerák lehetőségei tehát nemcsak a látvány világát formálják át, hanem a történetmesélés módját is, amely a nézők élményét egyaránt gazdagítja.
Ezeket is érdemes megnézni
Operettszínház: János vitéz szereposztásának titkai és érdekességei
A keresztúti ájtatosság menete és jelentősége a hívők életében
