
Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a nagy művek másolatai őrződnek
A sarkkör fölött, a Norvégia és az Északi-sark között félúton elterülő Svalbard szigetcsoport fagyos és hegyvidéki tájával, a világ legészakibb településének, Longyearbyennek ad otthont. Ez a távoli szigetvilág nemcsak a hihetetlen szépsége miatt különleges, hanem azért is, mert itt található az Északi Sark Világarchívuma (Arctic World Archive, AWA), amely egy földalatti adattároló létesítmény. Az archívum egy régi, már nem működő szénbányában helyezkedik el, és célja, hogy megőrizze az információkat a technológia elavulásával, az idő múlásával és az öregedéssel szemben. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója, elmondta: „Ez egy hely, ahol biztosíthatjuk, hogy az információk túléljék a technológiai változásokat.”
A látogatók sötét folyosón haladnak lefelé, ahol régi sínek mentén közel 300 métert kell megtenniük, hogy elérjék az archívum fém ajtaját. A tárolóban egy tengeri konténer áll, tele ezüst csomagokkal, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyek az adatokat tárolják. Bjerkestrand elmondása szerint ezekben „rengeteg emlék és örökség” található, beleértve digitalizált műalkotásokat, irodalmi műveket, zeneszámokat és mozgóképeket. Az archívum nyolc éve működik, és eddig több mint 100 adatbetét érkezett több mint 30 országból, köztük 3D-s modellek a Taj Mahallal, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, Földről készült műholdas megfigyelések, valamint Edvard Munch híres festménye, a Sikoly.
Az AWA kereskedelmi alapú működésű, amely a norvég Piql adatmegőrző vállalat technológiájára támaszkodik. A Piql, amelyet Bjerkestrand is vezet, a Globális Vetőmag Archívum inspirálta, amely a közelben található, és olyan hely, ahol a növényfajták megőrizhetők természeti vagy emberi katasztrófák után. „Ma sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat,” mondta Bjerkestrand. „Van terrorizmus, háború, kibertámadások.” Svalbard ideális helyszínnek tűnik egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára, hiszen távol van a háborúktól, válságoktól és természeti katasztrófáktól.
Az archívumban a hőmérséklet folyamatosan fagypont alatt marad, ami kedvező feltételeket biztosít a filmek biztonságos tárolásához évszázadokon át. Bjerkestrand megnyugtatóan állítja, hogy ha a globális felmelegedés miatt a vastag sarkvidéki permafroszt megolvadna, a tároló még mindig képes megőrizni tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kód Archívumot tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz filmtekercset tárol, amelyek nyílt forráskódú programokat tartalmaznak, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A GitHub operatív igazgatója, Kyle Daigle szerint rendkívül fontos az emberiség számára a szoftver jövőjének biztosítása, hiszen az a mindennapi életünk kritikus részévé vált.
A Piql központjában Norvégia déli részén az adatok fényérzékeny filmre kerülnek. A cég munkatársa, Alexey Mantsev elmagyarázza, hogy az adatok bitjeit és bytejait képekké alakítják. „Minden egyes kép körülbelül nyolcmillió pixelből áll,” mondja, amint a film átmegy a kezei között. Az elkészített film szürke, de közelebbről nézve hasonlít a kis QR-kódok tömegére. Az információk nem törölhetők és nem módosíthatók, és könnyen visszanyerhetők. A hosszú távú tárolás egyik kulcskérdése, hogy az emberek a jövőben megértsék, mit őriztek meg és hogyan lehet azt visszanyerni. Ezen a problémán a Piql is dolgozik, ezért a filmre nyomtatott útmutatót is készítenek.
A digitális világ egyre több adatot generál, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy lehetséges „digitális sötét korra”, amikor a technológiai fejlődés miatt a régi szoftverek és hardverek elavulnak. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi fájlformátumaink hasonló sorsra juthatnak, mint a régi floppy lemezek és DVD meghajtók. Számos vállalat kínál hosszú távú adatmegőrzést, de a Piql innovatív megoldásai, például a fotós érzékelő film, új utakat nyithatnak a jövő adatainak védelmében. Az AWA évente három alkalommal fogad adatbetéteket, és legutóbb olyan felvételek és kéziratok kerültek itt raktározásra, amelyek a klímaváltozással fenyegetett nyelvek és Chopin zeneműveinek tanúbizonyságát szolgáltatják. Az archívum célja, hogy a jövő generációi számára is elérhetővé tegyék a múlt kincseit, így biztosítva a kulturális örökség megőrzését.

