India légicsapásai – hogyan reagál Pakisztán? Négy fontos kérdés
India és Pakisztán viszonya az utóbbi időszakban drámai fordulatot vett, miután India légi és rakétatámadásokat indított kilenc különböző helyszínen Pakisztánban és Pakisztán által adminisztrált Kasmírral kapcsolatban, amelyeket a hírek szerint militáns pozíciók célpontjának tekintettek, megbízható hírszerzési információk alapján. A támadásokra helyi idő szerint hajnali 1 óra 5 perc és 1 óra 30 perc között került sor, és csupán 25 percig tartottak. A robbanások ereje sokkolta a helyi lakosságot, akik hirtelen ébredtek a mennydörgő robajokra. Pakisztán állítása szerint hat helyszínt értek el a támadások, és azt is közölték, hogy öt indiai vadászgépet és egy drónt lőttek le – ezt az indiai hatóságok nem erősítették meg. Az iszlámádi kormány közlése szerint 26 ember életét vesztette, 46-an pedig megsérültek az indiai légicsapások és a határ menti tüzérségi tűz következtében, míg India arról számolt be, hogy tíz civil halt meg a pakisztáni tüzérség által a de facto határvonalon.
Ez a feszültség azután nőtt meg, hogy a múlt hónapban egy halálos merényletet követtek el turisták ellen Pahalgamban, amely India által adminisztrált Kasmírban történt. India szerint világos bizonyítékai vannak arra, hogy a Pakisztánban működő terroristák és külső szereplők állnak a támadás mögött, míg Pakisztán tagadja ezt, és azt állítja, hogy India nem szolgáltatott bizonyítékot állításai alátámasztására.
A történelmi előzmények tükrében az indiai kormány a 2016-os uri támadást követően végrehajtott „sebészeti csapásokra” utalhat, amikor 19 indiai katona vesztette életét. Két évvel később, a Pulwama merénylet után, amely 40 indiai paramilitáris személy halálát okozta, India légicsapásokat indított Balakotban, ami 1971 óta az első ilyen akció volt Pakisztán területén, és ez viszont kölcsönös támadásokhoz és légi összecsapásokhoz vezetett.
Szakértők szerint a Pahalgamban történt támadásra adott indiai válasz különbözik a korábbiaktól, mivel három jelentős, Pakisztánban működő militáns csoport infrastruktúrájára összpontosított. India kilenc militáns célt támadott meg, beleértve a Lashkar-e-Taiba, a Jaish-e-Mohammed és a Hizbul Mujahideen kulcsfontosságú központjait. Az indiai közlemények szerint a legközelebbi célpontok Sialkotban találhatók, mindössze 6-18 kilométerre a határtól, míg a legmélyebb támadás a Jaish-e-Mohammed központja volt Bahawalpurban, 100 kilométerre Pakisztán belsejében. Pakisztán viszont hat helyszín támadását ismerte el, de tagadta, hogy terrorista táborok lennének az érintett helyszíneken.
A történészek és politikai elemzők egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy India a múltbeli mintákhoz képest sokkal szélesebb körű támadásokat hajtott végre. Eddig a támadások jellemzően Kasmír területére összpontosultak, de most India a pakisztáni Punjab belsejébe is betört, célba véve a terroristák infrastrukturális központjait. Az indiai válasz célja, hogy megerősítse a deterrenciát, amely a szakértők szerint a 2019-es események óta megcsökkent.
A helyzet fokozódása elkerülhetetlennek tűnik, és a szakértők szerint a diplomáciai megoldásokra is szükség lesz. Az indiai katonai vezetés úgy véli, hogy a 2019 óta kialakult deterrencia hatása csökkent, és szükség van a helyzet visszaállítására. A pakisztáni elemzők pedig arra figyelmeztetnek, hogy a válaszlépések valószínűsíthetők, és egyesek szerint a kétoldalú konfliktus korlátozott hagyományos háborúvá fajulhat.
A helyi lakosság és a politikai elithez fűződő kapcsolatok is tükrözik a feszültségeket. Az elmúlt időszakban a pakisztáni közvélemény, különösen középosztálybeli rétege, egyre inkább elfordult a katonai vezetéstől, ami új kihívások elé állítja a pakisztáni hadsereget. A konfliktusok során sokan úgy vélik, hogy a katonai hatalom újra nyilvánosság elé léphet, hogy megszerezze a támogatást, amelyet a közvélemény a haza védelmére irányuló narratívák iránt mutat.
India számára a feszültségek kezelése egyensúlyt igényel a feszültség fokozása és a diplomáciai megoldások között. Az indiai kormány lépései, mint például a határátkelők lezárása és a vízmegosztási szerződés felfüggesztése, azt mutatják, hogy kész bármilyen eszközt bevetni érdekei védelmében. Az események alakulása a jövőbeli diplomáciai megoldásokra is hatással lehet, és mindkét ország számára kihívásokat jelent a feszültségek csökkentésében. Az indiai és pakisztáni vezetésnek egyaránt okosan kell navigálnia a helyzetet, hogy elkerüljék a további eszkalációt, amely katasztrofális következményekkel járhat.
Ezeket is érdemes megnézni
Megkezdődött a szén-dioxid eltávolítása a tengerből az Egyesült Királyságban
Miliband a globális együttműködés fontosságára figyelmeztet az energiaválság idején
