Kísérlet a szén-dioxid eltávolítására a tengerből az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amely a tengervízből kívánja eltávolítani a szén-dioxidot. A SeaCURE névre keresztelt kis léptékű kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak a keresésnek, amely új technológiák felfedezésére irányul a klímaváltozás megfékezése érdekében. A klímakutatók között széles körű egyetértés van abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő okozója. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részét képezi majd a már kibocsátott gázok bizonyos mértékű megkötése is. Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid-elnyelésnek nevezünk, általában vagy a kibocsátás helyén végzik, vagy a levegőből vonják ki a szén-dioxidot. A SeaCURE különlegessége abban rejlik, hogy azt teszteli, vajon hatékonyabb lenne-e a bolygót melegítő szén-dioxidot a tengerből eltávolítani, mivel az vízben nagyobb koncentrációban van jelen, mint a levegőben.
A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögé kell menni, ahol egy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy a morénahalak haraphatnak. Ennek a forradalmi projektnek az elhelyezése nem véletlen, hiszen egy cső kígyózik a köves part alatt, egészen a La Manche csatornáig, ahol a tengervizet szívják fel és hozzák partra. A projekt célja, hogy kiderítse, vajon a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben lévő klímaváltozást előidéző CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa belőle a szenet, mielőtt visszapumpálná a tengerbe, ahol az újra felvesz több CO2-t.
A látogatásunk során elsőként találkozhatunk a Plymouth Marine Laboratory professzorával, Tom Bell-lel, aki bemutatja a projekt folyamatát. Elmondja, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet kezelik, hogy savasabbá váljon. Ez elősegíti, hogy a tengervízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotúvá váljon, és a levegőbe távozzon. „Ez itt a tengervíz eltávolítója” – mondja mosolyogva Bell professzor, amikor egy kanyarhoz érünk. Az „eltávolító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitsz egy szénsavas üdítőt, felhabzik, ez a CO2 távozása” – folytatja. „A mi módszerünk hasonló, csak a tengervizet egy nagy felületen terítjük el, így a CO2 gyorsan eltávozik belőle.” Az így keletkező CO2-t elszívják, majd szenes héjakkal koncentrálják, hogy később tárolhassák. A megtisztított tengervizet ezután alkáli anyaggal kezelik, hogy semlegesítsék a savat, és újra a tengerbe pumpálják, ahol az újra elnyeli a légkörből a CO2-t, így hozzájárulva a szén-dioxid mennyiségének csökkentéséhez.
Jelenleg a projekt által eltávolított CO2 mennyisége elhanyagolható, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát egy transzatlanti repülés során. De a projekt mögött állók úgy vélik, hogy a világ óceánjainak mérete miatt van potenciál ebben a megoldásban. A SeaCURE kormányzati pályázatában azt állítják, hogy a technológia potenciálisan hatalmas méretűre bővíthető, így évente akár 14 milliárd tonna CO2-t is eltávolíthatna, ha a világ felszíni tengervizének 1%-át feldolgoznák. Ennek megvalósításához azonban a teljes szén-dioxid-eltávolító folyamatot megújuló energiával kellene működtetni, például napenergia segítségével egy úszó telepítés keretein belül.
A szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen, ha a nettó nulla kibocsátásra szeretnénk törekedni, amely szükséges a további felmelegedés megállításához – mondja Dr. Oliver Geden, a Klímaváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid-elnyelés szakértője. „A tengervíz közvetlen eltávolítása az egyik lehetőség. A levegőből való közvetlen eltávolítás egy másik. Alapvetően 15-20 lehetőség létezik, és végső soron az, hogy melyiket használjuk, természetesen a költségektől függ.”
A SeaCURE projekt számára a kormány 3 millió font támogatást biztosított, és ez az egyik a 15 olyan kísérleti projektek közül, amelyet az Egyesült Királyságban támogatnak a szén-dioxid eltávolítására és tárolására irányuló technológiák fejlesztése érdekében. „A légkörből történő üvegházhatású gázok eltávolítása létfontosságú a nettó nulla eléréséhez” – mondja Kerry McCarthy energiaügyi miniszter. „Az olyan innovatív projektek, mint a SeaCURE az Exeteri Egyetemen fontos szerepet játszanak abban, hogy létrehozzák a szükséges zöld technológiákat, miközben támogassák a szakképzett munkahelyeket és növekedést ösztönöznek.”
A projekt kapcsán felmerül a kérdés, hogy mi történik a tengervízbe juttatott alacsony szén-dioxid-tartalmú vízzel, és hogyan befolyásolja az ott élő élőlényeket. Weymouthban a csőből kis mennyiségben folyik ki, így valószínűleg nem lesz hatással a környezetre. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója a projekt lehetséges hatásait kutatja. Laboratóriumi körülmények között tengeri élőlényeket tesztel alacsony szén-dioxidtartalmú víznek kitéve. „A tengeri organizmusok a szén-dioxidra támaszkodnak bizonyos dolgaik elvégzéséhez” – mondja. „Például a fitoplankton a szén-dioxidot fotoszintézishez használja, míg a kagylók a szén-dioxidot használják a héjuk felépítéséhez.” Hooper szerint a korai jelek azt mutatják, hogy az alacsony szén-dioxid-tartalmú víz drámai növelése hatással lehet a környezetre. „Lehetséges, hogy káros hatásai lesznek, de lehetnek módok a mérséklésére – például az alacsony szén-dioxid-tartalmú víz előzetes hígításával. Fontos, hogy ezt a diskurzusban korán figyelembe vegyük.”
Ezeket is érdemes megnézni
Veszélyben a mesés görög sziget: elpusztíthatja egy hatalmas vulkánkitörés?
Kiben bízhatsz az időjárás-előrejelzés kapcsán?
